A Chiapas tartományban található San Cristóbal városkájában reggel próbát teszünk, hogy pénzt váltsunk, nem sok sikerrel. A város és környéke önérzetes indiánok által lakott terület, akik máig megőrizték kultúrájukat, szokásaikat, bennünket leginkább Areqipára emlékeztet, csak falusi kiadásban. Rengeteg népviseletbe öltözött indián, megszokhatatlanul alacsony emberek. 1.5-nél cska nagyok kevesen vannak magasabbak. A délelőttöt az 1000 méter mély Sumidero-hasadék megcsodálásával kezdtük, ahol hajókiránduláson vettünk részt. A vízi út során krokodilokkal, 2 majommal, kormoránnal, kócsaggal, fehér gémmel, folyami keselyűvel találkoztunk. Valamint megnéztük, hogy az erőkben eldobott szemét, esőzések lefolyásával, hogy torlódik fel a szurdok szűkebb kanyarulatában. S a szemétgyűjtő kombájn, hogy tisztítja meg a vizet a szennytől.
A meredek falak között megtett 28 km csodálatos formavilágot rejt, majd ez is remélem hamarosan látható is lesz. Délután San Cristóbal szép koloniális belvárosában több mint egy órát rohangáltunk egy pénzváltó után (Bankban, csak útlevél másolatra adnak pénzt, amire van másolat bezár a bank, ami tovább tart nyitva, az
t tatarozzák, ami nyitva van, ott nem működik a rendszer.....) Nem igazán helyi ízvilágú menü után,egy autentikus kávézóban isteni cappuchinót ittunk. Majd a piac felfedezésére indultunk. Itt sikerült megvenni a chilis-ananászos nyalókát, ami korábban kerestünk.Holnap korai kelés után a Montebello tavak fele vesszük az irányt, s utána átlépünk Guatemalába. Ma délben Katiék csomagja is megérkezett, így egy kicsit nyugodtabban folytatjuk a maják titkának a felfedezését...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése