Antigua Guatemala

Az este egy kicsit hosszúra nyúlt, így sajnos a napfelkeltét "cancel"eztem. a fiúk éjszaka segédkeztek a helyi katedrális előtti adventi karácsonyfa felállításában. szóval, mindenki kipehenten érkezett a reggeli találkozóponthoz, ahol a gyönyörű sárga iskolabuszunk várt ránk. Hulió a sofőrünk egy szimpatikus guatemalai, aki az elkövetkezendő napokban végig fuvaroz bennünket az országon. a földomlások sok helyen járhatatlanná tették az utakat, így az eredetileg tervben szereplő Chichicastenango települést ki kellett hagynunk. Helyette egy másik "tenango" (Chimaltenango) falucska piacát és katedrálisán néztük meg, ahol szombat lévén egyszerre 5 házasulandó pár szertartásának lehettünk tanúi. ettünk helyben készített chirrost (édes fánk) A délutánt utazással töltöttük, mivel itt nem az számít, hogy valami hány kilométerre van, hanem hány óra alatt lehet megtenni az adott utat. (nehezítik-e fekvőrendőrök, vagy terelések a földcsuszamlások miatt) Kettő óra körül érkeztünk Antiguaba, az ország 1541-1773 közötti fővárosába. Itt először elfoglaltuk szállásunkat, amiről alább részletesen írok. A program úgy változott, mivel nincs lávaömlés így nem érdemes este menni, tehát egy részletes városnézés (szabadprogram) majd egy közös vacsora.



A városkát földrengés döntötte romba, majd később egy rédzét renoválva indult meg újra az élet. Számos temploma és gyarmati épületével nem csak az ország kulturális, de turisztikai központja is. A környező vulkánok és a számtalan nyelviskola további utazókat vonzanak a nemzetközi hangulatú városba. Mi legalább 4 templomot és romot tekintettünk meg. Kati nagy örömére egy igazi kávét is ittunk két amerikai által üzemeltetett kávézóban.
Az ucákon csak egyszintes koloniális házacskák többnyire élénk színekkel, nagyon hangulatos volt a lemenő nap sugaránál, a fő utca végén pedig felhősapkába burkolódzva ott magasodott az Aqua (már nem működő) tűzhányó csúcsa. a közös vacsora feledhető, de egy élőzenés szórakozó helyen volt. Ám a "haza"menést nem sürgettük, mivel Donna Klara panziója, mindenkiben mély nyomot hagyott. az idős néni gyűjtögető életmódot folytat, az egész szállás olyan mint gey múzeum. A régi kalapoktól a könyveken, karácsonyfákon keresztül, üres krémes tubusok, rengeteg drapéria, 3 kutya és egy macska. Gondolhatjátok, hogy éreztem magam, amikor a macskának szabad bejárása volt az alsó szobákba, ahol némelyik ágyat "illatával" is megtisztelte.... Szerencsére János és a többiek megkönyörültek rajtam és egy emeleti szobát kaptam, így az allergiám nem jött elő. Szerencse, hogy másnap korán indultunk a Pacaya vulkánhoz, így nem sokat kellett Donna Klara vendégszeretetét élveznünk...