Pacaya, Coban

Reggel 7kor indultunk az Antigua közélben található három vulkán egyikének megmászására. A 2552 méter magas Pacaya az egyik legkönnyebben megmászható vulkán, ám aki nem akar néhol bokáig a lávatörmelékben járni az lovat is bérelhetett. Sajnos mivel májusban volt vulkáni működés ezért csak egy alacsonyabb pontig lehetett felmenni, ahol hatalmas kihűlt lávamezőt, eldöntött adótornyokat találtunk.

Sajnos csak a forró talajt és egy-pár kigőzölgést figyelhettünk meg. Mivel még lovon nem ültem, meg az esőre álló idő miatt a felmenetelhez lovat béreltem, (visszafelé az egyik túratárs jött vele) Nagyon furcsa volt hozzászokni a ló járásához, és hát az emelkedők őt is megizzasztották. sokat gondoltam Erzsire, mert hát nem lehetett csak úgy elengedni magunkat. Segíteni kellett a lónak előre dőlve könnyeben tudott felfele kaptatni. Igen ám de volt egy szakasz (hál 'Istennek rövid!) amikor lefele mentünk, ne tudjátok meg. Későn kapcsoltam és hátradőlni már nem tudtam, csak küzdöttem, hogy nehogy előre bukjak le a lóról. Nagyon örültem, hogy találtam egy társat, aki levitte a lovat, így nekem csak könnyebb rész jutott. A párától kissé nedves vulkáni por nem szállt, így könnyen "lecsúsztunk" a kiinduló pontunkhoz. Koradélután érkeztünk a fővárosba: Guatemalavárosba.

Itt szigorúan csoportosan tettünk egy 10 perces sétát a főtéren, ahol az Elnöki palotára vetettünk egy pillantást és a katedrálisba kukkantottunk be Advent első vasárnapján. Hosszú utunkat csak a fekvőrendőrök, (bár itt kevesebb van, de nem látható, ergo mindig éreztük!)és az esőzések folyományaként létrejött terelések, útleszakadások tarkították. Olyan lassan tudtunk haladni, hogy este hétkor értük el Cobánt, ahol az a hír fogadott bennünket, hogy a lefoglalt szállásunkat kiadták már (még +2,5 óra út lett volna) Kedves sofőrünk elvitt egy ismerőséhez, ahol az előző napitól klasszisokkal jobb szállást kaptunk. Úgy döntöttünk, nem csavargunk a koromsötét éjszakai nem biztonságos utakon, hanem módosítjuk a programot és Cobánban töltünk két éjszakát.