Reggel korán indultunk volna, ám a nagyon kedves mosolygós Juan, még nem ébredt rá, hogy mi komolyan gondoltuk a 7.15-os reggelit. Így János noszogatására, kicsit késve ugyan, de nem korgó gyomorral kellett elhagynunk San Cristobal hangulatos varoskajat. Első megállónk San Juan de Chamula, ahol a piac most elmaradt, ám annál érdekesebb szertartásnak lehettünk részesei a katolikus templomban.
Persze a szigorú tiltás ellen ere is egyik útitársunk megörökített néhány pillanatot. Persze, hogy észrevettek vagy nyolcan körülálltak és rendőrt akartak hívni, illetve kivenni a filmet a gépéből (Nikon d70-es= nincs benne film) akkor a gépet szerették volna megsemmisíteni. János győzködésére sikerült a dolgot büntetlenül megúszni. Abban már csak reménykedni tudunk, hogy a törölt kártyáról sikerüljön visszanyerni az érdekes felvételeket.
Ugyanis a templomba belépve padok helyett erdeifenyő tűleveleivel beborított "főhajó" fogadott benninket. A falak menten üvegdobozokban szentek tucatja, előttük több száz gyertya, ugyan ez a főoltárnál is. A terem különböző részein kisebb csoportosulások apa, anya, gyerekek, rokonok. Kóla, különböző folyadékok es áldozati állatként egy-egy tyúk. Különleges félig hangos mormolások közepette a férfiak egy kicsit meghuzigáltak a tyúk nyakát, köröztek vele, felmutattak az oltár fele, majd ittak az italból. Mindezt addig, amíg az előttük két sorban elhelyezett gyertyasor le nem égett. Hátborzongató és misztikus volt a szertartás. A tyúk barna nejlonzacskóban végezte, reményeink szerint az ebéd része lesz majd....
Az utcákon jellegzetes fekete szőrmeszoknyába öltözött indián asszonyokat, és hasonló prémbundás férfiakat láthattunk. A temetőjük és a régi templom (tűz martalékává vált és nem építettek újjá) maradványai is bizarr képet festettek.
A maja méretekkel rendelkező, nem túl kényelmes (borzasztó) buszunkkal -János szerint "tetű"tempóban érkeztünk a Chiflon vízeséshez.
A magasból lezúduló -a korábbi esőzéseknek köszönhetően- hatalmas zuhatagnál tett kirándulásunk nagyon élvezetes volt. Láttam egészen közelről a Dél-Amerikában honos királykék, nagy pillangót, (Morpho lepke) s több színes "testvérét" Sajnos a vízesés felett átívelő drótköteles "csúszka" nem működött, így a már ismert úton kellett vissza ereszkednünk a buszunkhoz.
A sofőr lassúsága miatt a kora délután helyett este értük el a Montebello-tavak nemzeti parkot, és foglaltuk el erdei szállásunkat. A ház deszkai között simogatóan látogatott be hozzánk a szél, s a Katit idézve, itt a fürdőszoba ablakot sem lehetett becsukni. (A falból kiálló zuhanyrózsa melletti hiányzó tégla jelentette az ablakot) :-) de volt meleg víz, és az esti tequilák után már a hűvöset sem éreztük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése