Korán keltünk, hogy az előző nap elmaradt túrát is bepótoljuk, s a Montebello tó-rendszer minél több tavat megismerhessünk. A hajnali köd nyirkos levegőjében, nem volt annyira megeröltető a hegymászás, ám a sár annál inkább zavaró volt. A félszáz tóból álló képződmény víztükrei a türkizkéktől a smaragdzöldig, mindenféle színben pompáznak. A terület sajátságos mikroklímájában magaslati fenyőerdő telepedett meg, nagy kontrasztot képezve ezzel az eddig megismert száraz trópusi erdőkkel. Rövid buszozást követően több tónál is megálltunk és gyönyörködtünk az elénk táruló kék víztükrök látványában.
Pár órás buszút után elbúcsúztunk Mexikótól, 2,5 km gyors futás a csomagokkal a hatunkon a Guatemalai határon. Majd kalandos transzport után a helyi "csirkés"busszal folytattuk utunkat. Először azt hittük, hogy csak vicc, hogy hárman ülnek egy nálunk másodosztályú vonatülés méretű helyre, de hamarosan megtapasztaltuk egy ilyen amerikai iskolabuszból átalakított "csili-vili" buszon bizony 60-70 ember is tud egyszerre utazni, akar több órán keresztül is. A korábbi hegyomlás miatt meg 2 óra kerülő út immár két kisebb mikrobuszon, s megérkeztünk az Atitlán-tó partján található Panajachel városába.
Szia!
VálaszTörlésÉrdekes szép helyeken jársz, várjuk a fényképeket!