Szerencsésen landoltunk, ám meglepetésünkre a 2400 m magasan fekvő városban sokkal hidegebb volt, mint előzőleg látogatott helyeinken. A kezdeti nehézségeket leküzdöttük (automata váltós autó, kézifék behúzva, stb.) Hotel Atitlan szállásunk 5 sarokra volt a főtértől, ahol Mexikó legnagyobb katedrálisa áll.
a Katedrális
Ez egy mókás szó, hogy áll, mert aki bebocsájtást nyer azzal szembesül, hogy a falak, oszlopok erre-arra dőlnek. Kipróbáltuk, a vizes-palack ide-oda gurul, attól függően, hogy merre lejt a talaj. A valamikor egy tó közepén szigetre épült varost Tenochtitlant "átépítették" a tavat feltöltötték, ám az ingoványos alap a kövek sólya alatt mozog.
Templo Mayor
Nagy erőfeszítések árán sikerült a mozgásokat megállítani, de ennek látványos példáit a régi épületeken mindenütt nyomon követhetjük.
Át estem egy ősi tisztító szertartáson is szerencsére Szlávi megörökítette, otthon majd linkelem.
Rossz szellemek elűzése...
Voltunk a Latin-Amerika toronyban, s a színházban láttuk Diego Riveira muráléit is.
Az estét a Garibaldi téren zártuk, ahol a "mariachik" szerelmes szerenádjait hallgattuk.
a Katedrális
Templo Mayor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése