2010. november 30., kedd

La Pasion folyó, Flores


Reggel korán búcsút intettünk cobáni szállásunknak, és egy egész napos buszútra készültünk fel lélekben. Ám, hogy még se legyen olyan egyhangú János meglepetéssel állt elő.

A la Pasion folyón 1,5 órás hajó út után egy kevesek által ismert és látogatott maja romvárost fedezhettünk fel. A folyó gazdag állatvilágából láttunk néhányat, szürke, zöld gémet, fehér kócshot, kárókatonát, jégmadarat, majmokat, krokodilt, gekkót, pókot, sütkérező teknőst... a romok néhány kődarab, illetve egy makett, ami a valamikori állapotot mutatta, de -ahogy több helyen- itt sem ástát ki az épületeket. Az őserdőszerű dzsungelben csak a formákból lehet következtetni, a valaha ott álló építményre. Szúnogok is voltak bőven, áma csáprágó hangyák szorgos seregét is megfigyelhettük, a hatalmas kenyérfák és pálmák tövében. csodálatos naplemente fotózással zárul a "hajó"kirándulásunk. Aztán hipp-hopp Florebe értünk. A szállás közel van a tóparti központhoz. Holnap csak késődélelőtt indulunk Tikál felfedezésre, így most befejezem, mert készülődök az esti bulihoz!

2010. november 29., hétfő

Coban, Lanquin


Reggel 2 óra buszozást követően teherautókra szálltunk. (Útközben Huliónak köszönhetően megismerkedtünk a bors bokorral, fényképezkedtünk kávéültetvényesekkel együtt utaztunk pár száz métert egy családdal, ám a Nagyi idegessége miatt inkább mindenki leszállt. Szóval platós toyotákkal vágtunk neki a falutól 10 kilométerre lévő Cahabón-szurdokba, Semuc Champey vízi paradicsomába. Rövid séta és kaptató után a természetes módon elszíneződött erdei folyót és erózió formálta képződményeit csodálhattuk meg. A 300 méter hosszú ácsolt járda számtalan kis medence mellett vezetett el bennünket, melyek többségének kristálytiszta vizében meg is mártózhattunk. A kilátóból -ahonnan 200 méteres magasságból tárul elénk a vízesésrendszer lenyűgöző látványa- lefelé egy bőgőmajom család hangos ordítozásainak lehettünk tanúi.



Kalandos volt a visszaút is, mivel egy dzsipre kellett mindannyiunknak felmászni, a másik ugyanis nem érkezett időre. Így sűrűn imádkoztunk, hogy a kerekünk ki ne durranjon az éles, néhol nagyon meredek földúton. Igyekeztünk napnyugta előtt a Lanquin barlanghoz érni, melynek egyik fő vonzereje a szürkületben kirajzó többezres denevérraj. Eleinte csak a hatalmas cseppkövekben gyönyörködtünk, ám mikor kint a nap eltűnt a horizonton, megindult a denevérek serege. Nagyon ügyesen tájékozódnak, ahogy valaki a repülési útjukat keresztezte gyorsan szétrebbenve folytatták útjukat. A szállásunkon hatalmas lcd tvnek köszönhetően egy az úthoz kapcsolódó filmet néztünk meg.

2010. november 28., vasárnap

Pacaya, Coban

Reggel 7kor indultunk az Antigua közélben található három vulkán egyikének megmászására. A 2552 méter magas Pacaya az egyik legkönnyebben megmászható vulkán, ám aki nem akar néhol bokáig a lávatörmelékben járni az lovat is bérelhetett. Sajnos mivel májusban volt vulkáni működés ezért csak egy alacsonyabb pontig lehetett felmenni, ahol hatalmas kihűlt lávamezőt, eldöntött adótornyokat találtunk.

Sajnos csak a forró talajt és egy-pár kigőzölgést figyelhettünk meg. Mivel még lovon nem ültem, meg az esőre álló idő miatt a felmenetelhez lovat béreltem, (visszafelé az egyik túratárs jött vele) Nagyon furcsa volt hozzászokni a ló járásához, és hát az emelkedők őt is megizzasztották. sokat gondoltam Erzsire, mert hát nem lehetett csak úgy elengedni magunkat. Segíteni kellett a lónak előre dőlve könnyeben tudott felfele kaptatni. Igen ám de volt egy szakasz (hál 'Istennek rövid!) amikor lefele mentünk, ne tudjátok meg. Későn kapcsoltam és hátradőlni már nem tudtam, csak küzdöttem, hogy nehogy előre bukjak le a lóról. Nagyon örültem, hogy találtam egy társat, aki levitte a lovat, így nekem csak könnyebb rész jutott. A párától kissé nedves vulkáni por nem szállt, így könnyen "lecsúsztunk" a kiinduló pontunkhoz. Koradélután érkeztünk a fővárosba: Guatemalavárosba.

Itt szigorúan csoportosan tettünk egy 10 perces sétát a főtéren, ahol az Elnöki palotára vetettünk egy pillantást és a katedrálisba kukkantottunk be Advent első vasárnapján. Hosszú utunkat csak a fekvőrendőrök, (bár itt kevesebb van, de nem látható, ergo mindig éreztük!)és az esőzések folyományaként létrejött terelések, útleszakadások tarkították. Olyan lassan tudtunk haladni, hogy este hétkor értük el Cobánt, ahol az a hír fogadott bennünket, hogy a lefoglalt szállásunkat kiadták már (még +2,5 óra út lett volna) Kedves sofőrünk elvitt egy ismerőséhez, ahol az előző napitól klasszisokkal jobb szállást kaptunk. Úgy döntöttünk, nem csavargunk a koromsötét éjszakai nem biztonságos utakon, hanem módosítjuk a programot és Cobánban töltünk két éjszakát.

2010. november 27., szombat

Antigua Guatemala

Az este egy kicsit hosszúra nyúlt, így sajnos a napfelkeltét "cancel"eztem. a fiúk éjszaka segédkeztek a helyi katedrális előtti adventi karácsonyfa felállításában. szóval, mindenki kipehenten érkezett a reggeli találkozóponthoz, ahol a gyönyörű sárga iskolabuszunk várt ránk. Hulió a sofőrünk egy szimpatikus guatemalai, aki az elkövetkezendő napokban végig fuvaroz bennünket az országon. a földomlások sok helyen járhatatlanná tették az utakat, így az eredetileg tervben szereplő Chichicastenango települést ki kellett hagynunk. Helyette egy másik "tenango" (Chimaltenango) falucska piacát és katedrálisán néztük meg, ahol szombat lévén egyszerre 5 házasulandó pár szertartásának lehettünk tanúi. ettünk helyben készített chirrost (édes fánk) A délutánt utazással töltöttük, mivel itt nem az számít, hogy valami hány kilométerre van, hanem hány óra alatt lehet megtenni az adott utat. (nehezítik-e fekvőrendőrök, vagy terelések a földcsuszamlások miatt) Kettő óra körül érkeztünk Antiguaba, az ország 1541-1773 közötti fővárosába. Itt először elfoglaltuk szállásunkat, amiről alább részletesen írok. A program úgy változott, mivel nincs lávaömlés így nem érdemes este menni, tehát egy részletes városnézés (szabadprogram) majd egy közös vacsora.



A városkát földrengés döntötte romba, majd később egy rédzét renoválva indult meg újra az élet. Számos temploma és gyarmati épületével nem csak az ország kulturális, de turisztikai központja is. A környező vulkánok és a számtalan nyelviskola további utazókat vonzanak a nemzetközi hangulatú városba. Mi legalább 4 templomot és romot tekintettünk meg. Kati nagy örömére egy igazi kávét is ittunk két amerikai által üzemeltetett kávézóban.
Az ucákon csak egyszintes koloniális házacskák többnyire élénk színekkel, nagyon hangulatos volt a lemenő nap sugaránál, a fő utca végén pedig felhősapkába burkolódzva ott magasodott az Aqua (már nem működő) tűzhányó csúcsa. a közös vacsora feledhető, de egy élőzenés szórakozó helyen volt. Ám a "haza"menést nem sürgettük, mivel Donna Klara panziója, mindenkiben mély nyomot hagyott. az idős néni gyűjtögető életmódot folytat, az egész szállás olyan mint gey múzeum. A régi kalapoktól a könyveken, karácsonyfákon keresztül, üres krémes tubusok, rengeteg drapéria, 3 kutya és egy macska. Gondolhatjátok, hogy éreztem magam, amikor a macskának szabad bejárása volt az alsó szobákba, ahol némelyik ágyat "illatával" is megtisztelte.... Szerencsére János és a többiek megkönyörültek rajtam és egy emeleti szobát kaptam, így az allergiám nem jött elő. Szerencse, hogy másnap korán indultunk a Pacaya vulkánhoz, így nem sokat kellett Donna Klara vendégszeretetét élveznünk...

2010. november 26., péntek

Atitlán-tó

A település egyben turisztikai fővárosa a nagyrészt kakcsikel és kicse indiánok által lakott guatemalai északi felföldnek. Ma a tó környékének felfedezését tűtük ki célul. A helyi autentikus reggeli (omlett, feketebab-szosz, sajt, tea)utan hajókirándulásra indultunk Latin-Amerika egyik legszebb fekvésű, szemet gyönyörködtető vulkánokkal körülvett taván.

A San Pedro (3020 m), Tolimán (3158 m) és Atitlán (3537 m) tűzhányók közt elterülő Atitlán-tó, maga is vulkanikus kráterben foglal helyet. Kirándulásunk során megismerkedtünk San Marcos, és Santiago de Atitlán közösségeivel. Santiago a már megismert kultúrák mellett a cutuhil népcsoporttal ismertet bennünket meg.

Érdekessége, hogy a férfiak is szépen hímzett fehér nadrágot viselnek és a helybéliek a kereszténység mellett Maximón ősi kultuszának is hódolnak.

Ez egy olyan babu, akit itatnak es dohanyoztatjak, illetve a penzfelajanlast is elfogadjak Maximon igenyeinek kielegitesere :-)

Rengeteg csecsebecset sikerul rank sozni, es persze olyan nehez ellenallni a mosolygos aprocska arus fiuknak-lanyoknak. Holnap immar, -ha minden igaz- sajat iskolabusszal kozelitjuk meg a mukodo vulkan labat...
a temető

2010. november 25., csütörtök

Érkezés Guatemalába


Korán keltünk, hogy az előző nap elmaradt túrát is bepótoljuk, s a Montebello tó-rendszer minél több tavat megismerhessünk. A hajnali köd nyirkos levegőjében, nem volt annyira megeröltető a hegymászás, ám a sár annál inkább zavaró volt. A félszáz tóból álló képződmény víztükrei a türkizkéktől a smaragdzöldig, mindenféle színben pompáznak. A terület sajátságos mikroklímájában magaslati fenyőerdő telepedett meg, nagy kontrasztot képezve ezzel az eddig megismert száraz trópusi erdőkkel. Rövid buszozást követően több tónál is megálltunk és gyönyörködtünk az elénk táruló kék víztükrök látványában.

Pár órás buszút után elbúcsúztunk Mexikótól, 2,5 km gyors futás a csomagokkal a hatunkon a Guatemalai határon. Majd kalandos transzport után a helyi "csirkés"busszal folytattuk utunkat. Először azt hittük, hogy csak vicc, hogy hárman ülnek egy nálunk másodosztályú vonatülés méretű helyre, de hamarosan megtapasztaltuk egy ilyen amerikai iskolabuszból átalakított "csili-vili" buszon bizony 60-70 ember is tud egyszerre utazni, akar több órán keresztül is. A korábbi hegyomlás miatt meg 2 óra kerülő út immár két kisebb mikrobuszon, s megérkeztünk az Atitlán-tó partján található Panajachel városába.

2010. november 24., szerda

Chamula, Chiflon vízesés, Montebello-tavak



Reggel korán indultunk volna, ám a nagyon kedves mosolygós Juan, még nem ébredt rá, hogy mi komolyan gondoltuk a 7.15-os reggelit. Így János noszogatására, kicsit késve ugyan, de nem korgó gyomorral kellett elhagynunk San Cristobal hangulatos varoskajat. Első megállónk San Juan de Chamula, ahol a piac most elmaradt, ám annál érdekesebb szertartásnak lehettünk részesei a katolikus templomban.

Persze a szigorú tiltás ellen ere is egyik útitársunk megörökített néhány pillanatot. Persze, hogy észrevettek vagy nyolcan körülálltak és rendőrt akartak hívni, illetve kivenni a filmet a gépéből (Nikon d70-es= nincs benne film) akkor a gépet szerették volna megsemmisíteni. János győzködésére sikerült a dolgot büntetlenül megúszni. Abban már csak reménykedni tudunk, hogy a törölt kártyáról sikerüljön visszanyerni az érdekes felvételeket.
Ugyanis a templomba belépve padok helyett erdeifenyő tűleveleivel beborított "főhajó" fogadott benninket. A falak menten üvegdobozokban szentek tucatja, előttük több száz gyertya, ugyan ez a főoltárnál is. A terem különböző részein kisebb csoportosulások apa, anya, gyerekek, rokonok. Kóla, különböző folyadékok es áldozati állatként egy-egy tyúk. Különleges félig hangos mormolások közepette a férfiak egy kicsit meghuzigáltak a tyúk nyakát, köröztek vele, felmutattak az oltár fele, majd ittak az italból. Mindezt addig, amíg az előttük két sorban elhelyezett gyertyasor le nem égett. Hátborzongató és misztikus volt a szertartás. A tyúk barna nejlonzacskóban végezte, reményeink szerint az ebéd része lesz majd....
Az utcákon jellegzetes fekete szőrmeszoknyába öltözött indián asszonyokat, és hasonló prémbundás férfiakat láthattunk. A temetőjük és a régi templom (tűz martalékává vált és nem építettek újjá) maradványai is bizarr képet festettek.
A maja méretekkel rendelkező, nem túl kényelmes (borzasztó) buszunkkal -János szerint "tetű"tempóban érkeztünk a Chiflon vízeséshez.



A magasból lezúduló -a korábbi esőzéseknek köszönhetően- hatalmas zuhatagnál tett kirándulásunk nagyon élvezetes volt. Láttam egészen közelről a Dél-Amerikában honos királykék, nagy pillangót, (Morpho lepke) s több színes "testvérét" Sajnos a vízesés felett átívelő drótköteles "csúszka" nem működött, így a már ismert úton kellett vissza ereszkednünk a buszunkhoz.

A sofőr lassúsága miatt a kora délután helyett este értük el a Montebello-tavak nemzeti parkot, és foglaltuk el erdei szállásunkat. A ház deszkai között simogatóan látogatott be hozzánk a szél, s a Katit idézve, itt a fürdőszoba ablakot sem lehetett becsukni. (A falból kiálló zuhanyrózsa melletti hiányzó tégla jelentette az ablakot) :-) de volt meleg víz, és az esti tequilák után már a hűvöset sem éreztük.

2010. november 23., kedd

San Cristóbal de Las Casas


A Chiapas tartományban található San Cristóbal városkájában reggel próbát teszünk, hogy pénzt váltsunk, nem sok sikerrel. A város és környéke önérzetes indiánok által lakott terület, akik máig megőrizték kultúrájukat, szokásaikat, bennünket leginkább Areqipára emlékeztet, csak falusi kiadásban. Rengeteg népviseletbe öltözött indián, megszokhatatlanul alacsony emberek. 1.5-nél cska nagyok kevesen vannak magasabbak. A délelőttöt az 1000 méter mély Sumidero-hasadék megcsodálásával kezdtük, ahol hajókiránduláson vettünk részt. A vízi út során krokodilokkal, 2 majommal, kormoránnal, kócsaggal, fehér gémmel, folyami keselyűvel találkoztunk. Valamint megnéztük, hogy az erőkben eldobott szemét, esőzések lefolyásával, hogy torlódik fel a szurdok szűkebb kanyarulatában. S a szemétgyűjtő kombájn, hogy tisztítja meg a vizet a szennytől.


A meredek falak között megtett 28 km csodálatos formavilágot rejt, majd ez is remélem hamarosan látható is lesz. Délután San Cristóbal szép koloniális belvárosában több mint egy órát rohangáltunk egy pénzváltó után (Bankban, csak útlevél másolatra adnak pénzt, amire van másolat bezár a bank, ami tovább tart nyitva, azt tatarozzák, ami nyitva van, ott nem működik a rendszer.....) Nem igazán helyi ízvilágú menü után,egy autentikus kávézóban isteni cappuchinót ittunk. Majd a piac felfedezésére indultunk. Itt sikerült megvenni a chilis-ananászos nyalókát, ami korábban kerestünk.
Holnap korai kelés után a Montebello tavak fele vesszük az irányt, s utána átlépünk Guatemalába. Ma délben Katiék csomagja is megérkezett, így egy kicsit nyugodtabban folytatjuk a maják titkának a felfedezését...

Palenque, Agua Azul, San Cristobal


A buszunk este 7-kor indult a "fő"buszpályaudvarról. Tényleg extra kényelmes, dönthető ülésű, modern buszt kaptunk. nem volt annyira hideg sem. A 12 óra sokkal jobban telt mint a repülőn. Reggel egy gyors öltözködés után a Palenqe melletti városka főterén lévő kifőzdéknél reggeliztünk. Ezt követte az egyik legjelentősebb maja város romjainak meglátogatása. Itt találták meg Pacal király halotti, -jade kőből készült maszkját. A feliratok, a nap, a leveles-kereszt, a kereszt piramisának megmászása után az idegenvezető a királyi palota rejtelmeibe is bevezetett. (Majd nem a legtöbb időt a wc-k megtekintésével töltöttük. Ui. volt férfi és női, de igazán nem volt világos, hogy a nőknek miért kell nagyobb átmérőjű lyuk, mint a férfiaknak. A kőágyak, sztélék, szellőzőablakok és egyéb furaságok is megragadtak az emlékezetünkben. Legfőképpen a labdajáték, melynek célja a győzelem, ami azzal a megtiszteltetéssel jár, hogy az isten oltárán feláldozzák a játékosokat. A múzeum sajnos hétfőn zárva! :-(
A napi programunk folytatása a Misol-Há vízesés volt. 38m magasról lezúduló vizfüggöny mögé is be lehetett menni. De igazán majd a képek adják vissza a látványt.
A befejező érdekesség az Agua Azul vízeséscsoport volt. Ahol a bátrabbak meg is mártóztak a természetes medencékben. (lehetett "lianról" vízbe ugrani is) A folyót az oldott ásványi anyagok ideális csapadékviszonyok esetén kék színűre festik, innen ered a neve is, ám most csak "se"színű zuhatagokat láttunk. A kényszerből megtett busz út, ami már nem a "csoda" járgánnyal történt rendkívül fárasztó és megerőltető volt.
Az apró majákra méretezett busz ülései közt nem fért el a lábunk, a 300-mről 2000 méterre vezető emelkedőt pedig nem csak a sűrű s kanyarok nehezítették, hanem a 100 méterenként elhelyezett fekvőrendőrök is. 5 óra -2 hányás, több térdfájás, de megérkeztünk San Cristóbalba. Ahol a hotelünkben kényelmes "queenbet" ágyak vártak, de sajnos nincs meleg víz a szobákban, csak egy kijelölt szobába lehet menni mindenkinek. kárpótásul kaptunk vacsorát, gombalevest rostonsült marhával és szalmakrumplival. Rövid ismerkedés után hajnali 1kor nyugovóra tértünk.

2010. november 21., vasárnap

Megérkezés Közép-Amerikába

Reggel két órával az indulás előtt kiértünk a reptérre. Az első meglepetés ott ért bennünket, hogy az elektronikus jegyen feltüntetett 6.50 helyett 6.30-kor indult volta a gépünk. Am mivel bedöglött a csomagtovábbító, majdnem egy órát álltunk sorba a csomagok feladásánál. Persze fejlődik a reptér es a "boarding card"-ot (beszállójegy) magadnak kell kinyomtatni (ez egy újabb sor) képzelhetitek, milyen flottul tudjak az emberek ezt csinálni, mert persze magyar nyelvet nem lehet a chekkoláshoz választani. No, de a gép „hip-hop” Amszterdamba ért, így volt elég időnk, hogy egy villámlátogatásra megnézzük a holland "fővárost" Minden elektronizálva van, a 7,1 eurós jegyet is automata adta. :-) Kar, hogy borús volt az idő, de így is kellemes sétát tettünk a szűk belvárosban;
a "cafe shop"-ok szex boltok es kocsmákkal tűzdelt csatornák között. A 12 órás repülő út azért lassan telt, a KLM jóltartásának köszönhetően minden órában érkezett egy fagyi, víz, mogyoró, főétkezés, vacsora... ezek színesítettek az egyhangú utat.
Szerencsésen megérkeztünk, Mexikóvárosba, ahol szembesültünk azzal, hogy + 1,5 meg várnunk kell, mert az eredeti repülőnkre nem fértünk fel. Így kemény, 29 órás út után megérkezünk a Yucatán-félsziget fővárosába, Cancúnba, a közép-amerikai földnyelv talán legnépszerűbb nyaraló övezetébe. Meg 70 km, 1 óra autózás es helyi idő szerint hajnali négykor agyba kerültünk. Sajna Szlávi es a Kati csomagja nem érkezett meg. Korrekt szállásunkon röpke 4 órát aludtunk, majd helyi reggeli es pénzváltás után alap dolgokat mentünk beszerezni.

Kis fürdés a hullámokban, (gyönyörű, színek es fények) napozás után nem sokára folytatjuk tovább utunkat Palenque fele.
>Előre láthatólag 12 óra, buszon alvással. De a holnapi látvány kárpótol mindenért. Az egyik légitársaság csődje miatt kényszerültünk változtatni a programon, de így semmi nem marad ki, s felesleges utazásokat sem teszünk. Most itt 1/4 6 van es mar sötétedik, kellemes szellő fúj, s meleg van! :-9
Na, majd folytatom...

2010. november 19., péntek

Már csak pár óra...

4.20 kor indulás, hogy két órával előbb kiérjek a reptérre, de a gép csak 6.50 kor száll fel. Az időeltolódás -7 óra, tehát most délután 3 van ott ahova holnap utazunk! :-)

2010. november 15., hétfő

Visszaszámlálás...

Már csak 4 nap, és indulunk. Lázas készülődés, minden elvarratlan szál rögzítése. Az utolsó ruhaválogatás, tömörítés, mérlegelés.... :-)