Egész éjjel esett az eső, még reggel sem állt el :-), így "szomorkásan" vágtunk neki az újabb romok felfedezéséhez. Az útelágazásnál Julio még rákérdezett biztos akarunk-e esőben is romokat nézni? János hajthatatlan maradt :-) az út viszont tényleg "meredek" volt. Így csinálták a maják is, stukko mésszel az útfelszínén, ami ilyenkor legalább olyan csúszós, mint egy jéggel borított út.
A kedvességnek is meg van az ára: Julio előzékenyen el akart engedni egy szembejövőt, aminek következménye a mélyebb sárrétegekbe csúszás lett.
Próbálkozások, fatáblák, kőhordás, stb, de a busz nem mozdult. Elindultak traktort szerezni, ám épp nem volt a környéken :-) De sikerült négy kisteherautó és dzsip típusú autót ravenni, hogy segítsenek. Kettő elölről, egy hátulról tartva "könnyedén" kiszabadította immár szívünkhöz nőtt buszunkat! Persze a láncot kötéllel rögzítették a buszhoz, ami először elszakadt, majd duplára vették s így már sikerült. A kőhordás mindannyiunk számára emlékezetes maradt, mert a fedetlen bokáinkon, lábszárunkon sikeres vérvételt folytattak a -muslicára hasonlító- vérszívó "legyek", de folytatódhatott a program, s ez a lényeg!
Sajnos az eső csak néha csitult, így Yaxha szépségét csak részben tudtuk élvezni. Siettünk, hogy még sötétedés előtt elérjük a határt. Ide még nem tört be az információs forradalom= papírnaplóba jegyezték fel, hogy beléptünk az országba. Búcsú Juliotól és Guatemalától, járgányunkat egy modernebbre cseréltük, s tényleg egy más világba csöppentünk. Az éhes társaságot Sergio egy helyi kocsmaba kalauzolta, ahol egész jó babosrizst, és csirkét kaptunk.
Szállásunk a Hotel Aquada (pocsolya), hisz a folyópart lapos részen épült. Medencés, jó kis szállás. Remek a konyhája. Erre az is bizonyíték, hogy másnap sikerult kipróbálnom is. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése