San Ignacio, Caracol

Levélvágó hangya, "munka közben"

Tojásrántottával töltött kukoricalepény="burito egy fajtája" volt a reggelink. Majd a Belizi romok legjelentősebbikéhez tartottunk. A szépen rendben tartott romokra rajtunk kívül csak néhány turista volt kíváncsi.

Caracol, "Főtér"

Ceiba:a nemzeti "Szent fa"

Gringó fa: a napégés után bevörösödik és hámlik, mint a "fehér ember"

Rengeteg új állattal ismerkedtünk meg, utunkat "keresztezte" egy zöld... kígyó, végre láthattunk különböző méretű tukánokat, fakopácsokat.

Tukán

Rövid piknik ebed után két vízesést fedeztünk fel....
(Sajna mennem kell, de hamarosan folytatom csokis piskóta sütés a konyhában, majd a fiúk segítségével fagylaltos desszert tálalása az édességre vágyó csapatnak....)

Nos, az esőzés, hurrikán nem csak a Belize-i állatkertet mosta el, de az 1000 láb vízesést és a Rio Frio barlangot is elzárta előlünk így kárpótlásul két másik nevezetességet illesztettünk a programunkba.

Persze ha sütött volna a nap, és a sáros víz helyett, az ég kékjében tündöklő folyó, sziklalépcsőkön lezúdulását látjuk, biztos emlékezetesebb lett volna. Majd a képen eldöntitek igazam van-e?

Már korábban elhatároztuk, hogy koccintunk Józsi egészségére, mivel tegnap volt a születésnapja. Az egyszerűség kedvéért a hotelünkben vacsoráztunk. Steaket, halfilét és egyéb finomságokat, ám édesség csak Lacinak jutott. Illetve ő rendelt, de tévedésből mindjárt kettőt. Így Zsolt is hozzájutott, ha nem is a hőn vágyott somlóijához. A csokis süti látványára mindenki sóvárogni kezdett valami édesség után. Viszont a hotelben mar nem maradt semmi. Itt támadt az az ötlet, hisz konyha van 1 órán belül akár süti is lehetne. A helyiek -nem tudom miért- nem vállalkoztak a sütésre. No, akkor gyerünk egy csokis piskótához nem kell sok minden, próbálkozzunk. Szilveszter megszerezte a konyhát, Kati segédkezett az összeállításban. Nagyon kedvesek voltak a helyiek is, persze némi nehézségek azért akadtak. Nem volt mérőeszköz, így csak találomra került a sütibe a liszt és a cukor, vajból meg csak sózott volt... No, de hogy kerek legyen a desszert Feri és Jocó hoztak több kiló fagyit a kínaiból (csoki-vanília) Szépen kiporciózva a fiúk felszolgálták az édességet, ami a köszöntések után nyomtalanul elfogytak. A maradék vaníliafagyit rummal megbolondítva ette meg a társaság. Utána a "Blue Angel" nevű egyetlen bulihelyet kerestük fel, majd nem mindenki részvételével. Sajnos most nem volt olyan jó, mint a múltkor, de erről majd később.... most indulunk!