Újra itthon!!

Nem kevés aggódás után, kétnapos "aranykalicka" fogság után 20-án éjjel szerencsésen megérkeztünk. :-)

Taxco, majd újra Mexikó

Acapulcót az éjszakai bulizás miatt csak délben hagytuk el. (rettenetes hőség 30-32 fok)

Délutánra már csak egy kicsi Szentendréhez hasonló városka felfedezése maradt. Taxco az "ezüst város": pókhálószerű szűk és meredek utcácskák, fehérre meszelt koloniál stílusú házak. A legtöbb üzlet ezüstöt árul, s persze kerámiát, meg szőtteseket.

Későn értünk a fővárosba, még tartunk egy búcsú élmény-beszélgetést. Másnap reggel az antropológiai múzeumban kezdtünk, ahol a különböző mexikói kultúrák tárgyi emlékeit, ismeretterjesztő filmvetítéseket néztünk meg.

Chac mol-esőisten "emlékműve" a múzeum közepén

A Nap kő, amit Templo Mayor ásatásainál találtak

Délután a főtéri kormányzó palotájában tettünk látogatást.


Természetesen dupla átvilágítás, táska nézegetés stb. A Diego Riviera falfestményeken kívül a Mexikó függetlenségének 200. évfordulója alkalmából rendezett kiállítás is megtekintettük.

Rövid pakolás után gyorsan kiértünk a reptérre, ám itt fogadott bennünket a rossz hír, törölték a járatunkat.
A reptér melletti Camino Real hotelben éjszakáztunk, s az ellátásunkról is gondoskodott a légitársaság. Azt, hogy mivel tudunk hazajutni, még homály fedi. Mindenféle variációt megpróbálnak, de az európai repterek lezárásai miatt nem lehet tudni semmi biztosat. Még reménykedem, talán ma sikerül elindulni....

Acapulco

Ez a nap a gondtalan napfürdőzéssel és az óceán meleg-hűs-hullámzó vizének élvezetével telt.

Bahia De Puerto Marquez

Acapulco, az ismert öbölpart

A híres csoki-molés csirke

Sikerült mindegyikünknek egy kis "színt" szerezni. a nap fénypontja a híres acapulcoi sziklaugrók megtekintése jelentette. Az esti 8.30 ugrásra mentünk ki, a szűk kis öbölbe.

Nagyon merész vállalkozás, 35 méterről a hullámzó tenger mélyébe ugranak, otthon az egyik videót is felteszem.

Holnapra még egy kis tengerparti ejtőzést terveztünk, majd Taxco városkája, este pedig Mexikóváros, péntek a búcsúnap este indulunk haza!!!!! :-)

Cholula, Popocatepl, Acapulco

Reggel egy fotóra és reggelire megálltunk a tolték? piramis tetején álló templom alján Cholulában. (isteni frissen facsart narancslevet ittunk)

Kicsit nehézkesen, de sikerült megtalálnunk "Paso del Cortes" utat, amely a két vulkán közötti nyergen vezetett át.

Popocatepetlt

A vulkánok történetét a Wikipédiából idemásolom "Iztaccíhuatl apja Popocatepetlt háborúba küldte Oaxacába azzal az ígérettel, hogy visszatértekor a lányát feleségül adja hozzá (ám Iztaccíhuatl apja ezt az ígéretet nem szándékozott betartani). Iztaccíhuatlnak azt mondta az apja, hogy a kedvese elesett a csatában. A leány belehalt a gyászba. Amikor Popocatépetl visszatért és tudomást szerzett szerelme haláláról, tőrével öngyilkosságot követett el. Az istenek hegyekké változtatták és hóval borították be őket. Iztaccíhuatl hegyét „La Mujer Dormida”, (az „Alvó Hölgy”) néven emlegették, mert egy hátán fekvő nőre emlékeztet az alakja, Popocatépetl vulkánja, pedig a szerelme elvesztése miatt "őrjöngő tűzeső" lett.

Iztaccíhuatl

Az útnak alig nevezhető ösvényen, nem kevés küzdelem után elértük a "tetőn" a turistaházat ahonnan, mindkét vulkán jól látható volt.
Sajnos már csak itthon tudtuk meg, hogy a két hegymászó túratársunk is aznap járt itt. Ha valakinek jó szeme van, az Iztaccíhuatl sziklái között megtalálja őket! :-)
Itt kb.4000 méteren már ritkásabb volt a levegő, de senkinek sem okozott semmi problémát. A fekvőrendőrökkel sűrűn tűzdelt úton lassan haladtunk a kitűzött célunk felé, de mégis időben 18-19.00 körül elértük Acapulcót.


Ahol rövid keresés után a főutca melletti úton a Los Tulpesben kaptunk szállást kedvező áron. Közösen rántott rákot vacsorázunk, majd végig sétáltunk a főutcán, és élveztük az óceán meleg vizének hullámzását.

Tenotihuacan, Puebla

Korán, reggel 7-kor indultunk az azték romok felé. Jocó kicsit aggódott, mert a Mexikót beborító köd-szmogból nem lehetett látni a napot, (s így, hogy fog fényképezni... :-))

Szerencsére, mire a reggeli dugókat magunk mögött hagytuk, erős napsütésben kezdtük a romok felfedezését.
Mi elsőként a "halottak útján" a Hold templomát másztuk meg. Kis rábeszélés után sikerült megnéznünk az épp felújítás alatt álló Quatzelpapetlt A "tollaspillangó" templomát. A Hold piramisa hasonló volt az angkori lépcsőkhöz, ám a kilátás mindenért kárpótolt.

Hatalmas monumentális építmény, s senki nem tudja "mi végre"? Nap "temlom", Quetcalcoatl temploma, majd rohanás a megbeszélt találkozópontra. A Naptemplomon töltött 5 perces pihenő, azért egy kicsit engedte az elmélyülést a hely "rezgésében".

Bravúros útvonal navigátorunknak (Laci) köszönhetően pikk-pakk Pueblában találtuk magunkat.

A világörökség részeként nyilvántartott városka házai, utcái valóban kellemes perceket szereztek nekünk. A katedrális, a híres pueblai csempékkel kirakott templomok és coloniális házak forgatagában kellemes volt az esti séta.
Holnap reggel, Cholula, Popocatapetl és irány Acapulco!!!!! :-)

Mexikó

Szerencsésen landoltunk, ám meglepetésünkre a 2400 m magasan fekvő városban sokkal hidegebb volt, mint előzőleg látogatott helyeinken. A kezdeti nehézségeket leküzdöttük (automata váltós autó, kézifék behúzva, stb.) Hotel Atitlan szállásunk 5 sarokra volt a főtértől, ahol Mexikó legnagyobb katedrálisa áll.

a Katedrális

Ez egy mókás szó, hogy áll, mert aki bebocsájtást nyer azzal szembesül, hogy a falak, oszlopok erre-arra dőlnek. Kipróbáltuk, a vizes-palack ide-oda gurul, attól függően, hogy merre lejt a talaj. A valamikor egy tó közepén szigetre épült varost Tenochtitlant "átépítették" a tavat feltöltötték, ám az ingoványos alap a kövek sólya alatt mozog.

Templo Mayor

Nagy erőfeszítések árán sikerült a mozgásokat megállítani, de ennek látványos példáit a régi épületeken mindenütt nyomon követhetjük.

Át estem egy ősi tisztító szertartáson is szerencsére Szlávi megörökítette, otthon majd linkelem.

Rossz szellemek elűzése...

Voltunk a Latin-Amerika toronyban, s a színházban láttuk Diego Riveira muráléit is.
Az estét a Garibaldi téren zártuk, ahol a "mariachik" szerelmes szerenádjait hallgattuk.

Merida, Uxmal

"Collectivo" busszal kicsit furcsán pakolva (az összes hátizsák az utastérben előre került), ám szuper gyorsan érkeztünk meg Meridába. Szerény szállásunk elfoglalása után a kivilágított feldíszített főteret fedeztük fel, s ismerkedtünk egy helyi büfé főztjével.

Reggel korán indultunk Uxmalba, hogy meg a turisták serege előtt odaérjünk, utunkat egy rövid reggeli idejéig szakítottuk meg egy kis település autentikus piacán.

A Maják újabb nevezetessége több újdonsággal szolgált, az ellipszis alakú piramis, és a puuk stílusú építkezés.

Gyönyörűen felújított épületegyüttesek, az eddigieknél jóval több faragás, díszítés jellemezte a piramisokat. Itt minden a nagy és hatalmas "Chhhhaak" körül forgott.

Ha az orrát jelképező dísz"orr" felfele áll, akkor esőre szomjazik, "kér". Ha az "orr" lefelé hajlik, akkor "hálát ad" a csapadékért.

Délután végig jártuk Merida utcait, a Katedrálisban az énekpróba szenzációs volt. Gyönyörű hangú énekes előadásában az Ave Maria...

Holnap irány Mexikóváros! Majd jelentkezem!

Cancun, Merida

A tegnap délutánt a cancuni rivíéra megismerésére fordítottuk. Ha lehet fokozni a szépet akkor ez ilyen, a sötétkék-türkiztenger itt fehérré válik. A közeledő vihar szürkeségének előterében, kontrasztosan világító, néhol méteres hullámok.... Feledhetetlen, nem hiába tartják Közép-Amerika legszebb tenger partjának.

A több tucat híres (néha ismeretlen) szállodák sora terpeszkedik a park szegélyén, az egyiken ki, a másikon be jutunk a parti "kánaánhoz" Miután kiálmodoztuk magunkat, inkább a "saját" városkánkat választottuk vacsorázó helyül.

Ma délelőtt a gondtalan pihenése volt. Összepakolva várjuk, hogy tovább guruljunk Meridába, ahol újabb "mesék" várnak ránk...

Chitzen Itzá, Playa del Carmen

A külföldi turisták rohamát elkerülendő délelőtt 10-kor indultunk utolsó romvárosunk Chitzen Itza felé. Két 12 fős busszal először egy barlang-medencében álltunk meg fürdőzni és természetesen a fiúk örömére ugrálni. A "cenote" nagyon híres, sokan voltak, s minden dupla annyiba kerül, mint máshol. A liánok és trópusi növények övezte "lyukba" először félelmetes volt belenézni is, de a víz kellemes és üdítő volt a kintihez képest.

Egy tartalmas, svédasztalos ebédet követően értük el a "turistás" műemléket. A "Kukulkan" tiszteletére emelt templomot, a Maja birodalom legnagyobb labdajáték pályáját, a csillagvizsgálót és az "áldozatok kútját" nézhettük meg.

A pok ta pok elnevezésű rituális labdajáték a maja kultúra egyik jellemző eleme. A téglalap alaprajzú pályát hosszanti irányban magas fallal határolták, amelynek két végén, néha közepén is több mint 5 méter magasan egy-egy körgyűrű volt, amelyen a labdát a kezek és lábak használata nélkül, azaz vállal, mellel, könyökkel vagy csípővel kellett átütni. A labda kaucsukból készült, 1-3 kilogramm súlyú. A rendkívül megerőltető játékot öt-hét játékosból álló két csapat játszotta. A játékosok bőrből készült erős védőruhát és térd-könyökvédőt hordtak. A kutatók szerint a játék az életért folyt. Az még ma is vitatott, hogy csak a vesztesek csapatkapitánya, vagy az egész csapat a győztesek áldozatává vált. A labdajáték egy megfejtetlen talány... Vannak olyan területek is a Yucatánon ahol úgy tartják, hogy a játék végén természetesen a győztest áldozták fel, mert egy maja harcosnak megtiszteltetés meghalni az istenek engesztelésére....
Chichén Itzában találjuk egész Közép-Amerika legfigyelemreméltóbb labdajátékpályáját.

A 168 méter hosszú, 38 méter széles pálya a Kukulkán-templomtól néhányszáz méterre északnyugatra fekszik. A pálya hosszanti oldalait 8 méter magas falak határolják, két végén egy-egy templom áll. Az oldalfalak domborművei lefejezett játékosokat ábrázolnak. Kiemelt figyelmet érdemel, hogy a játéktér különleges akusztikával bírt. A falak építésénél hét különböző mész- és homokkövet használtak, aminek eredményeként egyetlen taps, hétszeres visszhangot ad – ez építészeti mestermunkának tekinthető.

Chak-mol esőisten szobor változatait, az ezer hős oszlopcsarnokát....

Este érkezünk Playa del Carmenbe, már ismert szállásunkra és fogyasztottuk el a mexikói tipikus búcsúvacsoránkat. 12 társunknak végetért a túra, reggel rájuk már a cancuni reptér várt, s azóta szerencsésen hazaértek :-)

Tulum

Lisztfehér homokbuckák, a mélykék és türkiz színeit váltogató tenger, szolíd hullámok, pálmafák, bambuszból összetákolt házikók = ez Zazil-kin, a két éjszakán át tartó szállásunk.

Közös vacsora után felfedezzünk a szomszéd bár "Happy our"-ját s rögtön pörögnek a Pinacolada, Caipirinha, Kubalibre koktélok, egész jó ízűek, s hamar hatásosak is. Rögtönzött tánc a bár teraszán, ami aztán a tengerparton folytatódik tábortűz kíséretében, addig amíg a parti őr csendre nem kárhoztatta a társaságot.

A telep sajátossága, hogy csak este 6 és reggel 6 között van áram, gondolhatjátok, hogy ezzel csak reggel 7-kor szembesültünk. A holdvilág néhol ugyan bekandikált a tetőpálmalevelei között, azonban a pakoláshoz ez nem volt elegendő, s egyébként is az éjszakai hideg mindőnket inkább az ágyba húzott vissza.

Reggel az amerikai dömping előtt szerettük volna elérni a romokat, így nyitásra (8.00-ra) odasiettünk (nem volt nehéz, mivel 500 méterre volt tőlünk az ősi maja kikötő) Új formák a tengerparti sziklák ormán felépült egykori maja templomok, paloták, sütkérező leguánok, és a végeláthatatlan Óceán. Csodálatos!!!
Visszatérve, a tengerparti napfürdőzésnek hódoltunk, frissítő gyümölcsöket majszolva, a pálmafák árnyékában. Többen elmentek Xelha nemzeti-és élményparkba, mi felderítettük a városka lehetőségeit.....

A többiek most indultak e reptérre, mi meg Cancunba megyünk, így majd később folytatom az "utolsó napok" történéseit.

A szikrázó napsütést kihasználva nem csak a langyos habokban "fürödtünk" S egy-egy Cubalibre társaságában szemléltük a naplementét. Majd a délben kinézett helyen halat és homárt vacsoráztunk. A homár 4 sajtszósszal, amit Robi evett isteni finom volt, így a halamra külön készíttettem belőle.

A december 12-i Gaudalupei Szűz Mária ünnepere készülő felvonulásnak is részesei lehettünk, majd a két "vulkánmászó" társunkat is elbúcsúztattuk a buszpályaudvaron. (ők a következő napokban 2-3 vulkán meghódítására vállalkoztak)
A Xelha parkban szórakozók meg voltak elegédve az "allinclusive" ellátással koktélok, helyi specialitásokon kívül az élménypark állatainak, növényeinek természeti szépségeinek sokasága estére "kiszívta" erejüket, így este hamar nyugovóra tértünk.

Tobacco cay

Reggel 9 kor indultunk a tengerpart felé, így hogy az állatkert megsemmisült egy barlangot és egy "cenot"-ot néztünk meg.

ez utóbbiban lehetett fürdeni is, kár, hogy csak kevesen vállalkoztunk rá.

Ismét több órás utazás, majd 2 hajóval tartottunk az "álomszigetünk" felé. Fehérhomok, korallzátonyok, csigák, miknden idilli.


Másnapra terveztük a snorkelezést, ám a csillagos ég után reggelre állandósult esőzésben volt részünk. így a társalgóban káryázással, film nézéssel ütöttük el az időt.

Ma hajnalban fájó búcsút intettünk a homokos tengerpartnak, de a mai célpontunk sem "kutya" Tulum városka romjai és as pálmafás homoks tengerpart itt is kecsegtető, bővebben majd holonap!