Reggel egy fotóra és reggelire megálltunk a tolték? piramis tetején álló templom alján Cholulában. (isteni frissen facsart narancslevet ittunk)
Kicsit nehézkesen, de sikerült megtalálnunk "Paso del Cortes" utat, amely a két vulkán közötti nyergen vezetett át.
Popocatepetlt
A vulkánok történetét a Wikipédiából idemásolom "Iztaccíhuatl apja Popocatepetlt háborúba küldte Oaxacába azzal az ígérettel, hogy visszatértekor a lányát feleségül adja hozzá (ám Iztaccíhuatl apja ezt az ígéretet nem szándékozott betartani). Iztaccíhuatlnak azt mondta az apja, hogy a kedvese elesett a csatában. A leány belehalt a gyászba. Amikor Popocatépetl visszatért és tudomást szerzett szerelme haláláról, tőrével öngyilkosságot követett el. Az istenek hegyekké változtatták és hóval borították be őket. Iztaccíhuatl hegyét „La Mujer Dormida”, (az „Alvó Hölgy”) néven emlegették, mert egy hátán fekvő nőre emlékeztet az alakja, Popocatépetl vulkánja, pedig a szerelme elvesztése miatt "őrjöngő tűzeső" lett.
Iztaccíhuatl
Az útnak alig nevezhető ösvényen, nem kevés küzdelem után elértük a "tetőn" a turistaházat ahonnan, mindkét vulkán jól látható volt.
Sajnos már csak itthon tudtuk meg, hogy a két hegymászó túratársunk is aznap járt itt. Ha valakinek jó szeme van, az Iztaccíhuatl sziklái között megtalálja őket! :-)
Itt kb.4000 méteren már ritkásabb volt a levegő, de senkinek sem okozott semmi problémát. A fekvőrendőrökkel sűrűn tűzdelt úton lassan haladtunk a kitűzött célunk felé, de mégis időben 18-19.00 körül elértük Acapulcót.
Ahol rövid keresés után a főutca melletti úton a Los Tulpesben kaptunk szállást kedvező áron. Közösen rántott rákot vacsorázunk, majd végig sétáltunk a főutcán, és élveztük az óceán meleg vizének hullámzását.
